2012. 06. 04. - 15:20

Mozgékonyság gyógytornával

Mozgékonyság gyógytornával
A tornaterembe lépek és éppen egy idősebb urat mozgat a gyógytornásznő, Darócziné Erdei Tímea. Első ránézésre nem veszek észre rajta semmit, már-már azt gondolom, hogy hamarabb érkeztem, mint a riportalanyom. Aztán figyelek. Figyelem a mozdulatokat, az erőfeszítést az arcon, majd azt, ahogy a bal kéz és láb nehezebben követi az utasításokat. Lehet, hogy Ő az? Végül Borbély Lajos bácsi szavai ébresztenek feszült figyelmemből: „Tessék, csak kérdezni, én mindennel elégedett vagyok!”

Hagyom még dolgozni őket, hiszen a kezelést nem lehet félbeszakítani. Készítek pár fotót és videót is mindarról, amit csinálnak. Könnyűnek tűnő mozdulatsorokat mutat Tímea, de annak, akinek rakoncátlankodik valamelyik végtagja, ezeket igazán nehéz feladat végrehajtani. Csendben megvárom a torna végét, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni.

2002. április 28-án, délelőtt csempéket szállított haza Lajos bácsi a kabai Rákóczi úti Tüzép telepről, ami a fürdőszobai felújításhoz kellett. Örült, hogy dél előtt sikerült hazahozni őket, majd jól beebédelt karfiollevesből és birkapörköltből. Még beszélgettek kicsit a feleségével, aki akkor készülődött a munkába a délutáni műszakhoz. Lajos bácsi kisétált a kerti csaphoz, hogy igyon, mert a nagy melegben megszomjazott. Ivás közben még megcsillant a pohár üvegén a napfény, majd a földre zuhant. A bal lábból kiszaladt az erő, csak úgy, mint a bal karból és utána már nem bírt talpra állni.

„Szerencse hogy a feleségem nem ment még el a munkába, így mikor összeestem, azonnal a segítségemre tudott sietni. Rögtön hívta a háziorvost, aki egyből eset kocsiért telefonált. Addig befújt a nyelvem alá, kaptam tablettát és infúziót is. Azt mondta, hogy vagy agyvérzés, vagy infarktus gyanús vagyok, azért kell az infúzió.”

000698-500_20120604151558_85.jpg

Az eset kocsi a Kenézy Kórházba szállította Lajos bácsit, ahol Dr. Bánk József végezte el a vizsgálatokat. A CT- és RTG felvételek alapján, nagy területű agyvérzést állapítottak meg. A kis agyat nem érte károsodás, így a beszédközpont nem sérült meg, a mozgatásért felelős területek roncsolódtak. Emiatt történt a bal oldali bénulás.  Gyógyszeres és infúziós kezeléssel a fejében lévő többletfolyadékot szétoszlatták. Körülbelül 1 hónapig volt kórházban. Ezen idő alatt megkezdték a kezelését, Dr. Lajos Gabriella gyógytornásznő és egy férfi kollégájának segítségével.

Miután hazakerült, sokáig nehezen tudta rávenni a testét a mozgásra. Ezen idő alatt saját mozgásterápiát fejlesztett ki. Érezte, hogy tennie kell valamit: „a kaputól nem tudtam először elsétálni, csak 10 métert. Kivittem magammal egy kisszéket. A szomszédok figyeltek és nem is értették, hogy - Mi van ezzel a Lajossal, nem szokott az ülni! - Elindultam, mentem 10 métert, majd leültem. Ahogy érte a fenekem a széket, álltam fel és megint mentem 10 métert a másik irányba. Ezt csináltam sokáig úgy, hogy a bal lábam csak húztam, de nem álltam meg.”

001018-500_20120604151558_71.jpg

Még ebben az évben 3 alkalommal elutazott feleségével Sopronba - a Dr. Med.Habil. Málly Judit vezette Neuro Rehabilitáció központba - ahol  rTMS* kezeléssel igyekeztek javítani állapotán. „Azért voltunk ilyen kevésszer, mert drága. A szállás, utazás, étkezés sokba kerül két embernek, mert ugye, én kísérő nélkül nem mehetek. A kezelés nem annyira drága, de így nagyon költséges.”

*A repetitive transcranialis mágnes stimuláció (rTMS) a koponyán keresztül képes ingerelni az idegrendszert, működésbe tudja hozni az ingerelt területet.

„Hatalmas erejű mágnest tartanak a fej fölé. Előtte való nap a doktornő ingerli az agyat, és ahol megmozdul a bénult rész, ott tesz egy x-et a fejre, majd másnap azt a részt kezeli a mágnessel.”

Ahogy visszakerült Kabára, nem volt szakszerű kezelésben része. Foglalkozott vele egy férfi, aki a debreceni labdarúgó csapat gyúrója volt, de ő nem volt szakápoló. Így 2003-tól Hajdúszoboszlót választották. Addig ide csak fürödni jártak a feleségével. A Viktória Hotelben, Dr. Fürjes Andrea TB által támogatott magánrendelésein vették igénybe a kezeléseket egy éven keresztül. „A kezeléseken sokszor sírtam és elkeseredtem azon, hogy béna vagyok. Ekkor a doktornő mindig azt mondta, hogy fel a fejjel, mert ha ezt már túléltük, akkor menni kell tovább. És igaza volt, azóta sem állok le. Ha csak a fotelben üldögéltem volna, akkor most tolókocsiban ülnék. De nem adtam fel, így most már biciklizek is és ezután minden egyre jobb lesz.”

001120-500_20120604151558_39.jpg

2004-ben már a hajdúszoboszlói gyógyfürdőben vették igénybe a kezeléseket, mert Bemer kezelés a Hotelben akkor még nem volt.  Azóta is minden évben visszajárnak feleségével. „Félévente mindig jövök. Gyógytornát, gyógy-masszázst és Bemer mágneses kezelést kapok, ami olyan, mintha a csontjaim megmozgatnák az izmaim. Annyira, hogy érzem a hatást. Mondtam is az elektroterápiás hölgynek, hogy a kezelések itt a legfantasztikusabbak és ilyen tornász hölgyeket Kabán nem találunk. Még magánúton sem tudok megkérni rá senkit, mert nincs. Azért is nem mentünk vissza Sopronba, mert én a gyógytornát a rendszeres mozgatást hatékonyabbnak látom. Az itteni kezeléssel többet javultam.”

Lajos bácsi az addigi tevékenységét szellemileg nem hagyta abba, csak már nem ő végzi, nem ő ül fel a traktorra, hanem a két fia. Hogy melyik tábla következik, Lajos bácsi mondja meg a fiúknak. „A többi mozgás, amit még fejleszteni kell, a háromkerekű kerékpárral történik. A bal kezem már eléggé megerősödött, erősen tudom vele fogni a kormányt, míg köszönök, vagyis integetek a szembejövő ismerősnek, addig bal kézzel tudom magam tartani, a bal lábbal is jól tudom magam hajtani. Csak az ujjak nem képesek a nyitásra, tehát az agynak az a része sérült, ami a nyitásért felelős, az nem működik, viszont, szorítani nagyon tudok. Akár a falut végig tudom kerékpározni, hogy szorítom a kormányt. Körülbelül 1 óráig szoktam biciklizni.”

001282-500_20120604151558_69.jpg

Lajos bácsi egész életében fizikai munkát végzett. 1971-ben kezdte lakatosként egy „maszeknál”, ahol, mint fuvaros és rakodó munkás is tevékenykedett. Minden feladatot egy maga látott el a vállalkozónál, aki műanyag fröccsöntéssel és állattenyésztéssel is foglalkozott. Mindezek mellett a családra és a saját mezőgazdaságára is jutott ideje. Jogosan kérdezhetnénk, hogy mikor pihent? „Fizikai munkában éltem le az életem a 16 órás fajtából. Ez nem hátrány, mert 1 óra kerékpározás után nem azért szállok le a bicikliről, mert elfáradtam, hanem mert elültem a fenekem. Pedig már a legkényelmesebb ülést is megvásároltam, de a döccenők nem kímélik a derekat.”

2001-ben magas vérnyomást állapítottak meg nála. Ami sosem ment 160 alá és nehezen tudták beállítani. Úgy volt vele, hogy majd elmúlik. Egészen így volt ez addig a napig, míg a baj be nem következett. Akkor a 180-as vérnyomást már nem bírták az agyi véredények.

„A memóriám nem sérült, csak lebénultam. Eddigi életemből mindenre emlékszem, hogy kivel, mikor, hol, mit csináltam, egészen pontosan. A mostani tapasztalatommal, tudok adni tanácsokat hasonló helyzetben lévő társaimnak, hogy ennek a bénulásnak a mozgásterápia a gyógymódja.(…) Az első tornásznőm is megmondta, hogy akarat kérdése. Csinálni kell, még ha fáj is, nem szabad megállni, mert így lesz hatásos. Nem csak úgy, ahogy a hölgyek mozgatnak, hanem magamtól is folyamatosan mozgatom a bénult részeim.

20120509-123922-masolata-500_20120604151914_7.jpg

„Megmondta a háziorvosom és Bánk József főorvos is, hogy egy ideig emelkedni fog a fejlődésem, de utána stagnálni fog.  Nem a kezelés végén fogom érezni, hogy - Hű, de jobban vagyok! - Én most érzem még az őszi kezelések hatását. Könnyebben hajtom a kerékpárt. Eddig az emelkedőn küzdve mentem fel, most ez könnyedén sikerül.”

Visszatérő vendégünkként már mindenki jól ismeri Lajos bácsit. A gyógyfürdőben Darócziné Erdei Tímea és a többi gyógytornásznő mind azon fáradozik, hogy Lajos bácsi állapota folyamatosan javuljon.

„Heti két alkalommal járunk a feleségemmel, ő szintén kezelésekre, mert ő 14 éves kora óta dolgozik és ő is elhasználódott már. Annyira jó itt a kezelés, tökéletesen megkapunk mindent. Ami jó, azon nem szabad változtatni. Itt a betegközpontúságot látom, vagyis hogy a beteg az első. És nagyon tisztelettudóan bánnak mindenkivel.”

A gyógytorna részlete:

„Sokat teszek azért, hogy ezen a világon maradhassak, legalább még 5 évig. De szeretném, ha 5 év múlva ugyanúgy tudnánk itt beszélgetni, szeretnék majd még 1 riportot adni Önöknek.(…) A hűségem a gyógyfürdő iránt az elismerés jele a Hungarospa számára, hogy bízom abban a munkában, amit értem tesznek.”

 

SziZsu